A vizsgálat menete: A CT vizsgálat során egy vizsgálóasztalra kell felfeküdni, ami majd lassan egy gyűrűszerű vizsgálóberendezésbe csúszik. A nyílás elég tág, így a legtöbb páciensnél nem okoz kellemetlenséget vagy bezártság érzést. Vizsgálat közben nem szabad mozogni. Egy méréssorozat 5-30 másodperc alatt készül el. A mellkas és hasi vizsgálatoknál erre az időre légzését vissza kell tartani, erre a vizsgálatot végző operátortól hangszórón keresztül kap utasítást. A vizsgálat teljes ideje általában 5-20 perc. A vizsgálat fájdalommentes, csupán a kontrasztanyag beadása járhat melegség érzéssel. A kontrasztanyagos vizsgálatot követően 20 percet még a váróban kell töltenie, hogy az esetlegesen fellépő kontrasztanyag okozta mellékhatásokat felismerjük és amennyiben szükséges, a megfelelő gyógyszeres kezelést megkezdhessük. Lehetséges veszélyek, szövődmények és azok elkerülése, elhárítása: A CT vizsgálat alapvetően egy alacsony kockázatú, rutin eljárás, azonban ritka esetben a vénásan beadott kontrasztanyag szövődményekkel járhat.
Dupuytren-kontraktúra kialakulása Mik a Dupuytren-kontraktúra tünetei? A Dupuytren-kontraktúra kialakulása során az egyes stádiumokban más-más tünetek jelentkeznek. A kezdeti szakaszban heges, bőrt behúzó csomó jelenik meg a tenyéren, leggyakrabban a IV. vagy V. sugárban. Ez általában nem okoz fájdalmat, így a beteg sokszor észre sem veszi. A betegség következő fázisában a kis csomók már húzó, húrszerű heget formálnak, ami a kisujj és gyűrűsujj mozgását jelentősen akadályozza. A legtöbb beteg ekkor keres fel ortopéd szakorvost panaszával. A betegség előrehaladott állapotában az ujjak már teljesen a tenyérbe simulnak és mozdíthatatlanok. A betegség lefolyásának üteme egyénenként változó, előfordul, hogy csak évek folyamán, de van, hogy akár 1 év leforgása alatt megtörténik a húrképződés. Hogyan diagnosztizálható? A Dupuytren-kontraktúra diagnosztizálása fizikai vizsgálattal történik. Ortopéd illetve kézsebész szakorvos szemrevételezés és tapintás után meg tudja állapítani az elváltozást, egyéb kivizsgálást általában nem igényel a diagnózis felállítása.