A Bakony a Dunántúl legnagyobb kiterjedésű hegysége. Vadregényes erdeiben még ma is sok a szarvas, őz, mókus, vadmacska. Egyik legszebb része a Cuha-patak völgye. A hegyek belsejéből kibányászott szén, bauxit fontos nyersanyaga volt a hazai iparnak. A hegyek kőzetanyagát, a mészkövet és a bazaltot már évszázadok óta fontos építőanyagként használták. Az emberek a tágasabb völgyekben, falvakban élnek. Nagyobb városok ott épültek, ahol a lakosság az iparban dolgozik. Történelmi nevezetességeiről, egyeteméről híres város Veszprém. Tatabánya, Ajka jelentős ipari városok. Mészkő Üledékes kőzet, mely egykor élt tengeri állatok maradványaiból származik. Jellegzetes középhegységi táj
A Pilisben a legmagasabban nyíló barlangbejárat ( Szent Özséb-barlang) és a feltételezett karsztvízszint szintkülönbsége 500 méter felett van, amely a legnagyobb hazai mélységi potenciált jelenti. A hegységben a "hagyományos" víznyelők is megtalálhatók, de aktív horizontális (patakos) járatot nem igazán sikerült még felfedezni. A vulkánikus Visegrádi-hegységben csak néhány jelentősebb barlangot ismerünk, ezek nem karsztos eredetűek, hanem áltektonikus úton létrejött hasadékbarlangok, de ezeket is bemutatjuk.
Okostankönyv
Az Északi-középhegység Hazánk legmagasabbra nyúló tájegysége. Az Alfölddel dimbes-dombos táj köti össze. A hegyekből lefelé igyekvő patakok hordaléka ez. A víz által szállított törmeléket hordaléknak nevezzük. A hegyek lábához érve a folyóvíz ereje gyengül, a hordalékát lerakja, így alakulnak ki a hordalékkúpok. A folyóvölgyek különböző részekre osztják: A Dunakanyar bal partján emelkedik a Börzsöny, azt követi a Cserhát, a Mátra, a Bükk és a Zempléni-hegység. A hegységeket folyóvölgyek és tágas medencék választják el egymástól. A 900 méter magasságot meghaladó hegyekből több is van az Északi-középhegységben, de egyik csúcs sem éri el az 1500 métert. Legmagasabb csúcs a Kékes-tető. Területüket összefüggő, nagy kiterjedésű erdők borítják. A hegyvidéken sok a forrás és a patak. A Bükki Nemzeti Parkban sok védett növény és állat él. A patakok és a folyók vizét a Tisza gyűjti össze. Az Északi-középhegységben hűvösebb a nyár, és több a csapadék, mint az Alföldön. A tél is hidegebb. A hegyekben a hótakaró sokáig megmarad, ezért területe téli sportokra kiválóan alkalmas.
(A keresett terület a jobb lapszélen, a térkép alatt vagy itt a szövegben választható ki. A területen található, már megírt barlangok a jobb lapszélen a térkép felett megjelenő listából választhatók ki, míg az oldal fő sávjában a területhez kapcsolódó hírek olvashatók) Hazánk legnagyobb egybefüggő karsztvidéke a Keszthelytől Esztergomig húzódó Dunántúli-középhegység, amelyhez szervesen kapcsolódik a pesti oldalon a Cserhát részét képező Naszály és környékének mészkőröge is. Felépítésére általában jellemző, hogy alul a Fődolomit alkotja, amelyre különböző mészkövek, majd márga, agyag, illetve helyenként homokkő, néhol pedig vulkáni kőzet került. A hegyek ÉNy-i oldalán jelentős löszdombok rakódtak le. Bár a hegység legnagyobb magassága a tengerszint felett csak 756 méter (Pilis csúcs), lefelé a karsztosodó kőzet nagy mélységbe lenyúlik, és számos helyen – a törésvonalak mentén – a geotermikus hatás által felmelegített karsztvíz áramlott illetve áramlik fel a mai napig, sok úgynevezett freatikus illetve hévizes barlangot kialakítva.
Magyarország hegységei és dombságai by Marcell Baranyai
(XI. 8. ) Korm. rendelet 2. melléklete Szerkezeti földtan és lemeztektonika Szerkezeti földtan és lemeztektonika Globális tektonika Globális tektonika: az egész litoszférára kiható szerkezeti mozgásokat és jelenségeket foglalja össze, például óceáni medencék keletkezése, hegységek Magmás kőzetek szerkezete és szövete Magmás kőzetek szerkezete és szövete Szövet: A kőzetet alkotó ásványok alaki sajátságai, az ásványok egymáshoz való viszonya, kapcsolata, elhelyezkedési módja és mérete.
A Vecsembükki-zsomboly 238 méteres mélységével sokáig hazánk legmélyebb barlangja volt. És ezen a karszton is megtaláljuk a termálvízhez köthető barlangokat, főként az Esztramosi hegyben. A feltáró barlangkutatás az utóbbi évtizedekben éppen ezen a területen szinte teljesen elhalt. Az ország déli részén "magányosan" emelkedik a Mecsek hegység, amelyben egy kisebb kiterjedésű mészkőfolt található, ahol – bár több kutatócsoport is elképesztő energiákat ölt bele és öl bele máig is – igazán jelentős barlangot még nem sikerült felfedezni. A Mecsektől is délebbre található a kicsiny Villányi- majd a Beremendi-rög, amelyek szerény méreteikhez képest jelentős szépségű hévizes barlangokat rejtenek. Ezeken kívül hazánkban több helyen találhatók még ún. mikrokarsztok (nagyon kis területű mészkőelőfordulások), például a Fertő-tónál, a Börzsönyben Szokolyánál, de ezek jelentőségéről (barlangkutatási szempontból) nem tudunk. Természetesen nagyobb mélységben számos egyéb területen is találunk mészköveket, amelyekben akár lehetnek is üregek, de ezekbe lejutni soha nem fogunk.