Az akkori televíziós közvetítésnek hála, nemcsak a jelenlévők, hanem a tévé képernyők előtt figyelők közül is, több mint másfél milliárd ember látta egyenes adásban, így ezzel az emberiség egyik legnagyobb kollektív eseménye közé emelkedett. Az énekesre, Mercury-ra még most is emlékeznek egykori rajongói, akik még ma sem feledték el a csodálatos orgánumú énekest. Freddie Mercury egy olyan indiai származású brit előadóművész és zenész, aki a Queen rockegyüttes egykori énekese, egyben dalszerzője is volt. Legfőbb szövegíróként jelentősen meg is határozta az együttes különleges, letisztult stílusát, és ami a legfontosabb tudnivaló még róla, hogy a legtöbb sikeres dalukat is ő maga írta. Az 1980-as évek közepén népszerűségük ellenére, úgy döntött, hogy szólókarrierbe kezd, és Montserrat Caballé opera-énekesnővel közösen elkészítették a komolyzenei stílusú különleges albumot Barcelona címmel. A legendás énekest, nagyon gyakran azonosítják magával az együttessel, éreztetve azt, hogy annak ő volt a fő mozgatórugója, és nélküle a Queen nem örvendett volna ekkora népszerűségnek.
Meglepő volt viszont, hogy két kritikuskedvenc, a Kedvenc és a Roma egy árva díjat nem kapott, miközben az Oscaron 10-10 szoborért indulnak, és a Romáról Hollywoodban azt emlegetik, hogy az első olyan film lehet, ami megkapja a legjobb idegennyelvű filmnek és a legjobb filmnek is járó szobrot. 13 Galéria: Díjaztak a színészek 2019-ben is Fotó: Terence Patrick / Getty Images Hungary A SAG (teljesen érthetően és megérdemelten) díjazta Emily Blunt játékát a Hang nélkül című horrorban (legjobb női mellékszereplő), amivel az Emma Stone-Rachel Weisz duót utasította maga mögé, pedig egyelőre őket tartották az Oscar nagy esélyesének (én titokban azért nagyon drukkolok Regina Kingnek ugyanebben a kategóriában). Mahershala Ali a férfi mellékszereplői díjat vitte el a Zöld könyvért, és még csak nem is érdemtelenül, de az Oscar-esélyeit nagyban befolyásolja a filmet övező botrány (rasszistának és hazugnak titulálják az Ali alakította karakter örökösei), amire az Akadémiának nem nagyon van szüksége pont abban az évben, amiben még házigazdát sem sikerült találniuk a gála levezetésére.
2020. 08. 26. 18:00 Bohém rapszódia (angol-amerikai életrajzi dráma, zenés film, 134 perc, 2018) A Bohém rapszódia a Queen zenéjének és a banda rendkívüli énekesének kirobbanó története. Freddie Mercury fittyet hányt a sztereotípiákra, és ellenszegült a konvencióknak, így vált belőle a világ egyik legkiválóbb zenésze. Tanúi lehetünk a zenekar üstökösszerű felemelkedésének meghatározó dalaik és forradalmi hangzásuk révén, Mercury féktelen életvitelének a bandára gyakorolt hatásainak, és dicső visszatérésüknek a Live Aiden, ahol a már súlyos betegséggel küzdő Mercuryval az élen a rocktörténelem egyik legnagyszerűbb koncertjét adják. A Queen nem csupán zenekar, hanem egy család is volt, s máig megihletik a kívülállókat, az álmodozókat és a zene szerelmeseit. Jegyár: 500 Ft Jegyvásárlás
Mármint ez a féle a beszélgetés közepén a kamerába fordulva éneklek és elhagyom az asztalt mozdulatokat én a parodiákban szoktam látni és jókat röhögök rajta. Illetve a Kisérőzene (2019–2019) sorozatban is sok ilyen volt ami szintén idegesítő volt mert itt is komolyan volt gondolva. Bár ott azt hiszem inkább képzelgések voltak szóval még sem éles helyzetek vagy átvezetések mint ebben a filmben. Egy szó mint száz: Remek színészi játékok voltak, tényleg, mindet élveztem, ezért is vérzik a szívem kicsit a filmért, de ilyen pocsék kivitelezés miatt nem tudok többet adni. És a százalékot elnézve megint egyedül leszek a véleménnyel. De ez legalább a sajátom és őszinte. 4 hozzászólás krlany 2021. február 20., 20:22 Elton Johnt bírom – remek muzsikus –, Taron Egertont nem – jópár filmben láttam, de nem hagyott mély nyomot. Ez a film viszont tényleg jó. Meg is néztem kettőjük előadásában a kedvenc nótámat koncert formában, hogy hát tényleg-e… és igen. Itt a Your Song: elég jó. Hakninak megteszi, csak kicsit túl salapálja emberünk.
A banda többi tagja meg valóságos szentként pózol a filmben: a vad bulik helyett családot alapítanak, és csak a szemüket forgatják az énekes fényűző életmódja láttán. A Bohém rapszódia úgy mutatja be Mercury szexualitását, mintha az egy őt ért átok lenne, ami nemcsak a boldogságát szabotálta, de majdhogynem a karrierjét is. Miközben az énekes legendává válásának elemi részét képezte a szexualitása, ami ott volt a mozdulataiban, a dalaiban, a ruhaválasztásaiban, a kisugárzásában és úgy általában az egész színpadi jelenlétében. Úgy csinálni, mintha a melegsége legyőzendő akadály lett volna, nem pedig a Queen egyik legnagyobb fegyvere, egészen elképesztő ferdítés. A legsötétebb órá t és A mindenség elméletét jegyző Anthony McCarten életrajzi filmes sablonokra épülő forgatókönyve azért különösen méltatlan a Queen és Mercury emlékéhez, mert még a filmben is többször elhangzik, hogy ha valami nem jellemezte a zenekar mentalitását, akkor az a hagyománykövetés. Inkább csináltak volna egy elvetemült műfajromboló filmet, amit utána úgy lehúzhattak volna a kritikák, mint a film címét adó korszakos slágert az akkori kritikusok; így legalább elmondhatnánk, hogy a róluk szóló film visszaadja a zenekar szellemiségét.